E mögött a kíváncsiság mögött gyakran bizonytalanság, kontrolligény vagy az összehasonlítástól való félelem húzódik meg. És itt kezdődik a csapda: ahelyett, hogy arra figyelnénk, mi történik éppen a kapcsolatban, „jelek” után kezdünk kutatni.
Amikor nyomozássá változtatunk egy párkapcsolatot, minden csend gyanússá válik, minden habozás „bizonyítékká” alakul, a bizalom pedig még azelőtt szertefoszlik, hogy egyáltalán kialakulhatna. Számos közhely kering arról, mik számítanak egy nő „mozgalmas múltjának” jeleinek. Vannak köztük finomabbak és nyersebbek is, de mindegyik ugyanahhoz vezet: arra sarkallnak minket, hogy ítélkezzünk, még mielőtt valóban megismernénk a másikat.
Miért vezetnek félre a „jelek”?
Vannak olyan egészséges viselkedésformák, amelyeket – ha rossz szemüvegen keresztül nézzük őket – tévesen úgy értelmezünk, mint az illető intim múltjára utaló jeleket. Valójában ezek a viselkedésmódok inkább a személyes fejlődésről, az öngondoskodásról, valamint azokról a – néha nehéz – tapasztalatokról árulkodnak, amelyeken minden felnőtt ember keresztülmegy.
1. Önbizalom. Egy magabiztos nő, aki világosan fogalmaz és ismeri a saját határait, nem árul el semmit arról, hány párkapcsolata volt korábban. Az önbizalom fakadhat a neveltetésből, terápiából, szakmai sikerekből vagy egyszerűen egy erős jellemből. Ha valaki ezt az asszertivitást „jelként” értelmezi, az nem más, mint előítélet.
A többi a következő oldalon található
