Van egy fűszer, amit szinte minden magyar konyhában megtalálsz, mégis kevesen gondolnak rá „egészségvédőként”. Beledobjuk a húslevesbe, a pörköltbe, a savanyúságok levébe, aztán szépen kihalásszuk a tányér szélén – pedig a háttérben sokkal többet csinál, mint pusztán ízesít.
Ez a fűszer a szegfűbors, amit gyakran pimentóként is emlegetnek.
Mi is az a szegfűbors valójában?
A szegfűbors Dél-Amerikából származik, és a 16. században került Európába. A spanyol felfedezők eleinte fekete borsnak hitték – nem véletlenül, hiszen a megjelenése hasonló. Az illata és íze viszont egészen különleges: egyszerre emlékeztet fahéjra, szerecsendióra, szegfűszegre és borsra. Innen a neve is: mintha több fűszer keveréke lenne egyetlen bogyóban.Az európai konyhában alapfűszer, mégis inkább csak „szokásból” használjuk. Pedig a kémiai összetétele alapján messze nem csupán aromás díszítőelem.
Mitől olyan különleges ez a fűszer?
A szegfűbors bogyói illóolajokban gazdagok, ezek közül az egyik legismertebb hatóanyag az eugenol. Ez ugyanaz a vegyület, amely a szegfűszeg jellegzetes illatáért és számos tulajdonságáért is felelős.
Az eugenolt a tudomány többek között az alábbi hatásokkal hozza összefüggésbe:
gyulladáscsökkentő aktivitás
antibakteriális hatás
gombaellenes tulajdonságok
enyhe fájdalomcsillapító jelleg
Fontos hangsúlyozni: ezek a hatások főként laboratóriumi és kísérletes környezetben vizsgált eredmények. A konyhai mennyiségű fogyasztás nem gyógyszer, de hozzájárulhat az általános jó közérzethez.A menopauza és a szegfűbors – mi az összefüggés?
A többi a következő oldalon található
