Már messziről láttam, hogy valami nincs rendben. A kapu nem úgy állt, ahogy reggel hagytuk, és az ajtó előtt ott volt az a furcsa, feszült csend, amit az ember azonnal megérez. Belépve rögtön észrevettem: a lábtörlő el volt mozdítva, a virágcserép kicsit ferdén állt. Apróságok, de pontosan tudtam, mit jelentenek.
Az anyósom megint „benézett volna”.
Régen kint hagytuk a pótkulcsot. Praktikus volt, kényelmes, és naivan azt hittük, hogy mindenki érti, mire való: vészhelyzetre. Nem ellenőrzésre. Nem fiókok kinyitására. Nem arra, hogy valaki akkor is bejöjjön, amikor nem hívják.
Ezúttal viszont nem volt szerencséje.
Továbbiak felfedezése
Időjárás infó
Válts valutát
Böngéssz térképet
Az ajtón egy kis cetli lógott, gondosan a kilincsre ragasztva. Rövid volt, tárgyilagos, minden sallang nélkül:
„Mama, ne kutakodjon! A kulcs nálam van.”
A többi a következő oldalon található
