Ezen szerepek ismerete segít abban, hogy időben felismerje a hasnyálmirigy működési zavaraira utaló jeleket.
A hasnyálmirigy szerepe és funkciói
Az exokrin (külső elválasztású) funkció olyan emésztőenzimek termelését jelenti, amelyek lebontják a táplálékot: az amiláz a szénhidrátokat, a lipáz a zsírokat, a proteázok pedig a fehérjéket bontják. Ezek az enzimek a patkóbélbe (duodenum) jutnak, lehetővé téve a tápanyagok hatékony felszívódását. Ha a kiválasztásuk csökken, az puffadáshoz, kellemetlen érzéshez, valamint fényes felületű vagy nehezen lehúzható széklethez vezethet (ami emésztetlen zsírok jelenlétére utal).
Az endokrin (belső elválasztású) funkciót a Langerhans-szigetek látják el, amelyek hormonokat juttatnak a véráramba. Ezek közül a legismertebb az inzulin, amely a glükóz sejtekbe történő bejutásának elősegítésével csökkenti a vércukorszintet. Ezzel szemben a glukagon arra ösztönzi a májat, hogy glükózt szabadítson fel, amikor a vércukorszint túlságosan lecsökken. Más szabályozó anyagok, például a szomatosztatin, segítenek fenntartani a kényes egyensúlyt e váladékok között.
Összességében elmondható, hogy a hasnyálmirigy támogatja az emésztést, a stabil vércukorszint fenntartásával energiát biztosít a sejtek számára, és befolyásolja az általános anyagcserét. Ebből adódóan bármilyen működési zavar az egész szervezetre kiterjedő következményekkel járhat – az emésztéstől kezdve az energiaszinten át egészen a testsúlyig.
A többi a következő oldalon található
