Ha csengő, zümmögő vagy fütyülő hangot hall anélkül, hogy annak valós külső forrása lenne, az fülzúgásra (tinnitusra) utalhat. Ez a jelenség nem a külső környezetből származik; kizárólag az érintett személy érzékeli – néha szakaszosan, máskor folyamatosan.
A „tinnitus” (fülzúgás) olyan belső zaj – például zümmögés, fütyülés vagy morajlás – észlelését jelenti, amelynek nincs megfelelője a testen kívüli hangforrásokban.
Mi a fülzúgás, és hogyan jelentkezik?
Az érintettek által leírt hangok igen változatosak lehetnek: a halk zümmögéstől vagy magas hangú fütyüléstől kezdve az állandó morajlásig, vagy akár a tücskök ciripelésére emlékeztető neszekig terjedhetnek. A fülzúgás jelentkezhet az egyik vagy mindkét fülben, intenzitása pedig egyénenként eltérő: van, aki csak teljes csendben hallja, míg mások szinte folyamatosan észlelik. Egyeseknél a hang magassága vagy hangereje a nap folyamán változhat. Fontos: ha a zaj zavaróvá válik, és akadályozza a pihenést vagy a koncentrálást, érdemes fül-orr-gégész szakorvoshoz fordulni. Szintén figyelmeztető jelnek számít, ha a zúgás csak az egyik fülben jelentkezik, ha szédülés vagy hallásvesztés társul hozzá, illetve ha a hang intenzitása hirtelen megváltozik.
A többi a következő oldalon található
