Caleb megrázta a fejét.
– Hannah, kérlek! Hallgass meg!
A rendőr felemelte a kezét.
– Hölgyem, hagyja, hogy elmagyarázza.
Caleb nagyot nyelt.
– Három hete Brittany és a barátai pénzt ajánlottak nekem, ha elhívlak téged a bálba.
Becsuktam a szemem.
A fájdalom azonnal belém hasított.
Megalázó volt.
Valóságos.
– Sejtettem… – suttogtam.
– Nem! – vágta rá gyorsan Caleb. – Nem érted. Csak azért mentem bele, mert bizonyítékra volt szükségem.
Értetlenül meredtem rá.
– Micsoda?
– Azt tervezték, hogy táncolok veled – elhitetve veled, hogy az egész valóságos –, majd megaláznak az egész iskola előtt. Az volt a céljuk, hogy felvegyék az egészet, és közzétegyék az interneten.
Megdöbbent moraj futott végig a termen. Több diák is lesütötte a szemét.
– Az iskola vezetéséhez fordultam – folytatta Caleb. – De senki sem tett semmit. Így hát elkezdtem rögzíteni a beszélgetéseket. Elmentettem az üzeneteket. Bizonyítékokat gyűjtöttem.
A rendőr elismerően bólintott.
– Ma délután Caleb átadta nekünk az összes bizonyítékot.
Pislogtam egyet.
– Szóval… nem azért jöttek, hogy letartóztassák őt?
– Nem, kisasszony.
Kis szünetet tartott. – Azokért jöttünk, akik az egészet megszervezték.
Teljes csend telepedett a teremre.
Lassan megfordultam.
Brittany a bólés tál mellett állt.
Négy év óta először látszott rajta félelem.
Felemeltem a kezem, és rámutattam.
– Ő.
A rendőrök azonnal felé indultak. A mosoly lefagyott az arcáról.
– Ez nevetséges!
– Kisasszony, kérem, jöjjön velünk!
– Ezt biztosan nem gondolják komolyan!
– Vannak üzeneteink, felvételeink és vallomásaink.
A barátai elsápadtak.
A rendőrök őket is megállították.
Egyenként.
Épp ott.
Az egész iskola szeme láttára.
És hirtelen senki sem nevetett tovább.
Ez a történet kitalált eseményeken alapul, és kizárólag fikciónak tekintendő. Szórakoztató célú írásmű; a valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.
A többi a következő oldalon található
