A projekt továbbmegy, és azt javasolja, hogy az egyenruha ne váljon anyagi teherré a kiszolgáltatott családok számára. Az alacsony jövedelmű családok tanulói ingyenes vagy támogatott egyenruhákban részesülnének. A támogatást a családtagonkénti jövedelem, a társadalmi referenciamutatóhoz viszonyított jövedelem és a családban élő gyermekek száma alapján számítanák ki. A kiadásokat a megyei tanácsok, a helyi tanácsok, a Bukaresti Általános Tanács költségvetéséből, valamint vissza nem térítendő külső forrásokból lehetne fedezni. A gyakorlatban a helyi önkormányzatoknak fontos szerepük lenne az intézkedés végrehajtásában, különösen ott, ahol sok alacsony jövedelmű családból származó gyermek van.
A szülők számára az azonnali kérdés egyszerű: ki fizeti az egyenruhát? A projekt ezen az ingyenes vagy támogatott mechanizmuson keresztül próbál erre választ adni, de a fontos részletek még meghatározásra várnak. Még nem világos, hogy mennyit fognak fedezni, hány darab kerülne egy szettbe, ki választja ki a beszállítókat, és mi történik, ha az egyenruha megsérül, vagy a gyermek megnő, és év közben más méretre van szüksége.
Itt látszik a különbség egy papíron jó ötlet és egy olyan intézkedés között, amelyet a való életben is alkalmazni lehet. Az egyenruha nem csak egy ing és egy kitűző. Költségeket, készleteket, méreteket, anyagokat, mosást, cserét és egyértelmű szabályokat jelent. Ha ezeket a dolgokat nem határozzák meg egyszerűen, az intézkedés további feszültségeket teremthet az iskola, a szülők és a hatóságok között.
A projekt támogatói szerint az egyenruhák csökkenthetik a diákok közötti társadalmi nyomást. Sok osztályban közvetlenül láthatóak a családok közötti jövedelmi különbségek: egyes gyerekek drága ruhákban jönnek be, mások egyszerű ruhákban, amelyeket néha idősebb testvérek viselnek. Egy gyermek számára az ilyen különbségek gyorsan szégyen, elszigetelődés vagy irónia okává válhatnak.
A ruházattal kapcsolatos zaklatás nem kitalált történet. Vannak diákok, akiket a tornacipőjük, kabátjuk, telefonjuk, hátizsákjuk vagy pólójuk miatt ítélnek el. Egy olyan környezetben, ahol a gyerekek gyorsan észreveszik a különbségeket, az egyenruhák legalább részben csökkenthetik a napi összehasonlításokat.
A szakemberek azonban rámutatnak, hogy az egyenruhák önmagukban nem oldják meg a zaklatás problémáját. Egy agresszív gyerek újabb okot talál a gúnyolódásra, ha az iskola nem működik komolyan a diákokkal, a szülőkkel és a tanárokkal. A társadalmi különbségek nem tűnnek el csak azért, mert a diákok azonos színű ruhát viselnek. Láthatók a telefonban, az uzsonnásdobozban, kirándulásokon, meditációkban, táborokban vagy abban, ahogyan a család támogatni tudja a gyermeket.
Ezért az egyenruhák csak egy nagyobb terv egyik részét képezhetik. A zaklatás csökkentése érdekében betartatható szabályokra, figyelmes tanárokra, iskolai tanácsadásra, az agresszióra való gyors reagálásra és szülői bevonásra van szükség. Egyébként az egyenruhák továbbra is látható eszközként szolgálnak, de korlátozott hatással.
A többi a következő oldalon található
