A bojtorjángyökér csökkenti a vércukorszintet, védi a májat a méreganyagoktól, valamint mérsékli a „rossz” koleszterin és a trigliceridek felszívódását.
A bojtorján valóban rendkívüli növény: kivételes méregtelenítő tulajdonságai révén számos különféle panasz és betegség kezelésében hasznosnak bizonyul. Emellett rendkívül értékes azon a területen, amelyben mi, románok – sajnos – még mindig nem vagyunk elég jártasak: a megelőző orvoslásban.
Ismerkedjünk meg tehát a bojtorjánnal – egy olyan növénnyel, amelyet már őseink, a dákok is nagy becsben tartottak, és amely később az egész országban a népi gyógyászat egyik alapvető növényévé vált.
A bojtorján tudományos neve *Arctium lappa*; az *Arctium* elnevezés a görög nyelvből származik (ahol az *arktos* jelentése „medve”), míg a *lappa* egy kelta szó, amelynek jelentése „mancs”.
Így az *Arctium lappa* elnevezés magyarul annyit tesz: „medvemancs” – ami valószínűleg nagy leveleinek formájára utal, hiszen azok némileg hasonlítanak a nedves talajban hagyott medvenyomra. A bojtorján kétéves növény (életciklusa két évig tart). Az első évben gyökérzetet és leveleket fejleszt, a második évben pedig virágot és termést hoz, majd elpusztul.
Az első évben a növény csupán tőlevélrózsából áll – ez egy igazi fotoszintetizáló „laboratórium”, amely bőséges tápanyaggal látja el a gyökeret, így az értékes anyagok gazdag tárházává válik. Ebből a gyökérből fejlődik ki a akár kétméteresre is megnövő szár, amelyen – nem túl látványos – virágok nyílnak. Őszre ezekből alakulnak ki az ismerős bojtorjántermések – azok a „tüskés golyók”, amelyekkel gyerekkorunkban „csatákat” vívtunk –, s amelyek valójában a növény magjai.
A növény begyűjtésére az egyéves kor a legalkalmasabb – vagyis még azelőtt, hogy a virágzati szár kifejlődne. A gyűjtés ideje éppen most, ősszel van.
A többi a következő oldalon található
