A gyomrom összeszorult.
Egy
pillanat alatt megannyi kérdés villant át a fejemben: figyelmeztetés? Üzenet? Elhagytam valamit? Vagy valami baj van?
A kíváncsiság végül legyőzte a nyugtalanságot.Média kurzusok
Kiléptem a ház elé, kinyitottam az autót. A hideg esti levegő végigsuhant az arcomon, ahogy benéztem hátulra.
Ott volt.
Pont a sarokban, ahova reggel bedobhattam: a pénztárcám, amit órák óta kerestem, és már azt hittem, elveszett.
Abban a pillanatban elárasztott a megkönnyebbülés.
A hálával együtt pedig ráébredtem valamire: a nő nem véletlenül adott vissza egy blokkot. Biztos észrevette a pénztárcát, talán látta, hogy már nem hallanám meg, hautánam kiált. Ezért hagyta a cédlit – csendesen, feltűnés nélkül.
Nem várt köszönetet. Nem tudta, ki vagyok. Nem akart semmit.Levelezőrendszerek
Csak segített, a legegyszerűbb, mégis legszebb módon.
Ez az apró gesztus sokkal tovább velem maradt, mint gondoltam.
Emlékeztetett arra, hogy miközben annyian rohannak el egymás mellett, vannak, akik észreveszik a másikat. Egy apró mozdulat, egy kézzel írt üzenet is lehet híd két idegen között – egy pillanatra visszaadva a hitet abban, hogy a világ még mindig tele van jó szándékkal.
Veled történt már olyan, hogy egy idegen váratlanul jót tett veled?
A többi a következő oldalon található
