Leo, Elena hétéves kisfia a közelben lévő játszótéren mászott fel a mászókára. Nagyon szerette ezt az alkalmatosságot; a napjai során ez volt az egyik legkedvesebb időtöltése. Gyönyörű idő volt, sok gyerek játszott a téren, Leo pedig felszabadultan nevetett. Aztán egyetlen pillanat alatt minden összeomlott, és Elena élete darabjaira tört. Nem hangzott fel sikoly, és nem történt nagy zaj sem. Csak egy tompa puffanás, majd egy kisfiú, aki többé nem nyitotta ki a szemét.
Valahogyan lezuhant. Azonnal kórházba vitték. Az orvosok mindent megtettek, ami tőlük tellett, hogy megmentsék. Leót gépekre kapcsolták, Elena pedig reszketve könyörgött, hogy a fia életben maradjon. Az orvosok óvatosan és együttérzően beszéltek, mégis olyan érzése volt, mintha a szavaik valahonnan messziről érkeznének. Mintha Elena víz alól figyelné az egész történést.
Továbbiak felfedezése
desszertek
Édesség rendelés
Csokoládé
Amikor lekapcsolták az életben tartó gépeket, a csend szinte elviselhetetlenné vált. Abban a pillanatban Elena valóban felfogta, mit jelent az, hogy „soha többé”. Soha többé nem marad Leo cipője az ajtó mellett. Soha többé nem kéri azt, hogy „még egy mesét”. Soha többé nem tölti be a házat a nevetése.
A veszteség azonban nem egyedül érkezett; magával hozta a következményeit is. Mark, Elena férje, a maga módján tört össze. Aznap ő vitte Leót a parkba, és a bűntudat szinte felemésztette. A gyász nem közelebb hozta őket egymáshoz, hanem inkább keserűséggé és haraggá keményedett. Néhány héten belül Mark elment. Nem tudott Elena szemébe nézni anélkül, hogy újra ne látta volna azt a pillanatot, amelyet legszívesebben kitörölt volna az emlékezetéből.
Elena egy olyan otthonban maradt egyedül, amelynek minden sarka arra emlékeztette, hogy valami túlságosan korán ért véget. Leo táskája ott volt, ahol hagyta. A cipői az ajtónál álltak. A zsírkréták szétszórva hevertek a szobában.
A többi a következő oldalon található
