függöny felhúzva –, ám a szereplők mégsem lépnek a színtérre. Megfigyelhetők a modern weboldalak tipikus technikai jegyei is: töltődőnek tűnő felületek, üres terek és olyan jelzések, amelyek tartalom érkezését ígérik. Csakhogy ebben az esetben a várakozás sosem fordul át tényleges történetmesélésbe. Az oldal közepén tátongó űr marad; az olvasónak csupán a vizuális elemek és a főcím szavainak súlya jut – utóbbiak úgy függenek ott, mint egy be nem váltott ígéret.
A kontraszt éles. Egyfelől egy olyan tragédia említése, amely képes gyökeresen megváltoztatni egy életet, feszültséget és kíváncsiságot ébreszt. Másfelől a részletek hiánya a bizonytalanság ködébe burkol mindent. Nem tudjuk meg, kik az érintettek, mi történt, mikor zajlott le az esemény, vagy mik lettek a következményei. Csupán egy történet ígérete marad – maga a történet azonban hiányzik.
Ezt az űrt leszámítva az oldal rendezett képet mutat. A főcím, a dátum, a kategória, a fénykép, a hirdetési felület és az ajánlott cikkek listája mind a helyén van. A szerkezet ép, ám a lényeg hiányzik. Éppen ez a hiány kelti a hosszan elnyúló várakozás érzetét – mintha a cikk épp elkezdődni készülne, de még az első igazán jelentőségteljes mondat előtt hirtelen félbeszakadna. Az olvasó így egy olyan oldallal találja szembe magát, amely drámai eseményt ígér, ám a történetet elhallgatja. Visszatérhet a címhez, válaszokat kereshet a képen, vagy újra megvizsgálhatja a dátumot és a kategóriát – ám a történtek megértéséhez szükséges információk sehol sem bukkannak fel. Csupán egy ígéret visszhangja marad, a várt leleplezés nélkül. Végeredményben nem egy teljes történet bontakozik ki, hanem csupán egy hírcikk váza. A cím marad a középpontban, a dátum rögzíti az időpontot, a kategória megadja az alaphangot, a kép pedig olyan érzelmet sugall, amely a szövegben sosem nyer megfogalmazást. Eközben a többi hír éli tovább az életét, készen arra, hogy megragadja az olvasó figyelmét, és máshová terelje azt.
Az írás végén egyértelmű figyelmeztetés áll: a bemutatott történet kitalált – szórakoztató célú –, és nem tekintendő valós hírnek. A valós eseményekkel vagy személyekkel való bármilyen egyezés pusztán a véletlen műve.
Ez a történet kitalált információkon alapul, és nem kezelendő tényként. Szórakoztató jellegű írásról van szó; a valósággal való bármilyen hasonlóság teljes mértékben a véletlen műve.
A többi a következő oldalon található
