– Mi… ez? – suttogtam.
A kérdés ott lebegett köztünk – egyszerre volt könnyű és súlyos, akárcsak a fénysugárban szálló por. Előttem hevert a nyitott doboz, a borítékok sorai, és a saját nevem – újra meg újra feltűnve, akár egy szív egyenletes, nyugodt dobbanása. Mögöttem húzódtak azok az évek, amelyekről tudtam, hogy eddig a csend fogságában rejtőztek. Kettejük között pedig egy hosszú, felfüggesztett pillanat – egy olyan pillanat, amelyben minden másképp lélegzett; mintha még maga a levegő is újfajta létezési módot tanult volna.
Ez a mű kitalált történet, és kizárólag akként is kezelendő. Szórakoztató célú írás; a valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.
A többi a következő oldalon található
