A férjem épp egy, a cége által szervezett május elsejei buliba indult. Semmi rendkívüli – épp olyan esemény, mint amilyeneket minden évben tartottak: kötetlen este, háttérzene, púpozott tányérok, nevetés, és kollégák, akik próbálják elfeledni a hónapok óta rájuk nehezedő határidőket.
A férjem elbeszéléseiből már jól ismertem ezeknek az összejöveteleknek a ritmusát. Mindig ugyanazok a visszatérő viccek, ugyanaz a hangulat, amely munkaidő után összehozta a társaságot – egyfajta kiszakadás az irodák, a jelentések és a megbeszélések világából. Egyfajta közös szusszanás volt ez, amikor az emberek megengedték maguknak – ha csak néhány órára is –, hogy fellélegezzenek.
Ám ezúttal… nem is tudom, miért, de gombóc nőtt a gyomromban. Egy homályos sejtés – arc és szavak nélküli. Csendes, mégis makacs nyugtalanság, amely nem akart elmúlni, bármennyire is próbáltam racionális magyarázatot találni rá.
Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen eseményre ment, és korábban sosem történt semmi, ami okot adott volna az aggodalomra. Mégis, ez az érzés úgy telepedett belém, mint egy vékony, alig észrevehető árnyék – de ott volt. Lassan körbefonta a gondolataimat, akár a tükörre telepedő pára.
A buli előtt egy üzenetet írtam a mellkasára.
Nem féltékenység volt – ebben biztos voltam. Inkább olyan érzés, mintha a ház levegője valami közeledő dologról árulkodna – valami „jövendőről”, bár azt nem tudtam volna megmondani, miről is van szó. Furcsa várakozás – olyanfajta, amit nem azért ismerünk fel, mert konkrétumokat súg, hanem mert időnként belénk nyilall, emlékeztetve minket: maradjunk éberek.
Próbáltam megnyugtatni magam egyszerű érvekkel: csak egy este, csak zene, csak kollégák. Semmi több. De az elmémnek megvolt a maga ritmusa, és a baljós sejtés makacsul ott maradt – mint egy dal végén túl hosszan kitartott hangjegy. „Na, ne vágj már ilyen képet!” – mondta mosolyogva, miközben megigazította az ingét. – „Hiszen ez csak egy buli.” Párszor pislogtam, igyekezve lágyítani az arckifejezésemen – mintha egyszerre tudnám meggyőzni a tükröt és a saját szívemet is.
A többi a következő oldalon található
