A paprikát – legyen szó édes vagy csípős fajtáról – körülbelül kétezer éve kezdték el termeszteni Dél-Amerikában. Európába csak Amerika felfedezése után, 1493-ban került.
Innen a paprika a világ minden tájára eljutott, és különösen nagy becsre tett szert Indiában, valamint a délkelet-ázsiai országokban. Az európaiak hamar megkedvelték, és beépítették különféle hagyományos ételeikbe. A legismertebb fajták közé tartoznak: a kaliforniai paprika, a kápia paprika, a hosszúkás (banán)paprika, a pimiento (amely hasonlít a kaliforniai paprikára, de a vége hegyesebb), a barna habanero, valamint a serrano paprika (amely a chilihez hasonlít, de annál nagyobb).
A sült paprika nem csupán a román konyhára jellemző; számos más kultúrában is nagyra értékelik. Ráadásul rendkívül egészséges – a sütés során a tápanyagoknak csupán töredéke vész el –, és könnyen emészthető, így ideális választás az érzékeny gyomrúak számára is.
Hogyan válasszuk ki a legjobb paprikát a sütéshez?
Sütéshez olyan paprikákat keressünk, amelyek kemények, vékony, fényes héjúak, és nem látható rajtuk semmilyen sérülés vagy folt. A sütésre legalkalmasabbak a teljesen érett, nagy méretű példányok. A padlizsánnal ellentétben a paprikánál a nagy méretűek számítanak a legjobbnak és legízletesebbnek. Válasszunk húsos, szabályos formájú darabokat; a szabálytalan alakúak egyenetlenül sülhetnek meg, így egyes részeik megéghetnek, míg más részek nyersek maradhatnak. Hogyan süssük meg a paprikát?
A paprikát bármilyen lapos, kellően forró felületen megsüthetjük. Leggyakrabban a tűzhely lángjai fölé helyezett fémlemezen vagy sütőlapon készítik. Ha lehetőség van rá, süssük grillen; ez jellegzetes ízt kölcsönöz neki.
A többi a következő oldalon található
